Egyetem:
- Amennyiben a szóbeli vizsgára csak emailben kell elküldeni egy retorikai beszédet, akkor a beadási határidőt érdemes eltolni egy későbbi időpontra, vagy jó túlesni rajta? Valószínűleg jobb túlesni rajta. Na de mikor?
- A csodálatos múltheti vizsgám érdekes posztokat szült a facebookos egyetemi összcsoportok bugyraiban. Mint ahogy azt gyanítottam, az A csoport kérdése sem az órai anyagban, sem a kötelezőkben nem volt benne. Ráadásul a dolgozatokat javító doktoranduszok rengeteg embert megbuktattak. 53-an voltunk feljelentkezve a vizsgára, ebből csak kevesebb volt ott és az elején sokan feladták és beadták üresen a lapot. Én is úgy mentem be vizsgázni, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mégis mit kellene tudnom a “tananyagból” és a kötelezőkből. Mivel gőzöm sem volt mit kellene kifejtenem (“Milyen következményekkel járt az irodalomértésre az esztétikai tudat (Kant nyomán bekövetkező) önállósodása? Következtetéseit indokolja!” + saját vélemény alátámasztva az olvasmányokkal) leírtam amit tudtam Kantról és kijelentettem, hogy az az, ami a kérdésben szerepel. Kiderült, hogy a másik csoporté volt az a kérdés, amit én így leírtam, de hármast kaptam rá. Igazán meglepődtem, mert bármilyen jegyet el tudtam volna képzelni ehhez a vizsgához. Örültem ennek is, hiszen ez nem is olyan rossz, ahhoz képest, hogy azt sem tudom mit kellene tudnom ebből a tárgyból. Aztán láttam, hogy a facebook-csoportokban rengetegen panaszkodtak, hogy csupa jó dolgok írtak és megbuktak, esetleg kettesük lett. Egy felháborodott lány szerint már tavaly is öt kupacra osztották a dolgozatokat, és akié amelyikbe jutott, annyi lett a jegye. Ez megmagyarázná, hogy a blöffölők miért kaptak jobb legyeket, mint a magabiztosabbak. A lényeg, hogy ezek szerint még örülhetek is annak, hogy “jó” jegyet kaptam? Legalább megúsztam ennyivel. A pótvizsgára se tudnék máshogy felkészülni, mert teljesen zsákbamacska a vizsga, mint ahogyan a tárgy maga is.
- Sehol nem találtam pontos információt arról, hogy hogyan számítják ki a tanulmányi ösztöndíjak összegeit. Ugyanis arról ábrándozom, hogy ha valamilyen módon sikerülne kapnom nagyjából 20 000 forintot, akkor azt egy kicsit kipótolva elhúzhatnék albérletbe a koliból. Elég reménytelen, de azért próbálkozom. Ráguglizva a témára találtam egy cikket, amely szerint egy lány 80 000 (!) forintot kapott a színötös harminc valahány kredites tárgyaiért. Na ez nem semmi. 6,0-s és 4,8-as kreditindexekről volt szó utána, ami pénzzel járt a tulajdonosaik számára:
“A kreditindexet ugyanis úgy számolják ki, hogy minden érdemjegyet beszoroznak az érte kapott kreditek számával, ezeket összeadják, majd elosztják az összes megszerzett kredit számával.”
Ahhaaa, oké. Kiszámoltam egy egészséges bölcsészhez illő tempóban és nekem 2,89 jött ki perpill. Azt hiszem inkább folytatom a tanulást és élvezem a kolim áldásait.
- A tavaszi félévben csak 4 előadásom lesz, a többi pedig mind gyakorlat. Ez azt jelenti, hogy csak 4 (!!!négy4!!) vizsgám lesz? +- a szóbelik? Ez nagyon király lenne, a mostani 8 helyett maga a mennyország! …. viszont a fennmaradó 9 db gyakorlatból meg fogok pusztulni év közben? Sebaj, utána jön a nyár!
![schools-is-out-107bc21]()
Otthon:
- Megkértem a családomat, hogy figyelmeztessenek, amikor túl vagyok az összes vizsgámon, hogy rakjak rendet a szobámban. Hmm, szép kihívás, mert a káoszban lehetséges rendesen dolgozni, de a rendben csak káoszt lehet alkotni.
- Tegnapi kirándulni mentünk. Még volt hó, még volt benzin, még volt kedvünk is, szóval nekivágtunk. Mindenki legalább nyolc réteg hidegálló ruhába bábozta magát. De azért még 2 tartalék pár síkesztyű belefér a hátizsákba. A tartalék sapkák mellé. A hátizsák egyébként arra kellett, hogy az iratainkat (“Diákot hozzatok! Sose lehet tudni…” – “Ilyen cuccban én be nem megyek sehová!” – “Azért legyen csak nálad!”) beletehessük, mert nem hagyhatjuk a kocsiban, még valaki feltöri amíg otthagyjuk valahol! Szóval a kis keki színű hátizsák tele volt mindenféle tartalék melegruházattal és okirattal, ellenben élelem és folyadék nem volt benne: azt a csomagtartóban hagytuk. Ilyen körülmények között történt, hogy négy óra hóban sétálás után a dombok között szomjas lettem és kénytelen voltam legalább két marék havat elfogyasztani. Kellett egy bizonyos mennyiség belőle, ami megolvadva érződni tudott a számban, na. De legalább életben maradtam. A kocsihoz visszaérve elővettük a kb 60 centi magas trópusi mintával díszített retró termoszunkat és poharakba töltöttük a megváltó meleg teát. Hmm, jó mézes volt. Gondoltam jó sok méz lehet benne, ha így tud érződni, mert abból ehhez sokkal több kell, mint a cukorból. Elindultunk hazafelé óvatosan teázgatva menet közben, mikor valaki megjegyezte, hogy milyen édes lett ez a tea. Apa hárított, hogy ő csak 5 kanál cukrot rakott bele, mire a hugom hátul színtelen hangon benyögi, hogy az jó, mert ő csak 9 kanállal rakott bele… Így tehát a következőkre derült fény:
1: a teát anya kezdte el csinálni a hugommal
2: apa meglátta, megcukrozta, rakott bele öt kanállal
3: a hugom is kézbe vette a dolgokat és ő is rakott bele 9 kanállal
4: 14 kanál cukor volt a szerencsétlen teában.
5: én voltam az egyetlen, akinek semmi köze nem volt ahhoz a teához.
![SUGAR_SPOON-640x480]()
Véleményem szerint a fenti kép kedvesen szemlélteti ezt a fogyókúrahorroros eseményt.
- A tanulás elkezdésénél bármi érdekesebb tud lenni. Én tegnap ezért a karácsonyra kapott Trónok Harcás könyvemet kezdtem el olvasgatni, ami a regények világának történelméről szól. Felfrissült a tudásom arról, hogy az úgy nevezett Mások (≈ zombik) ellen egyedül a sárkányüveg hatásos, ami más néven az obszidián. Erről a szóról mindig a tüsszentés jut eszembe. Szóval elhatároztam, hogy azért, hogy mindig készen álljak minden veszélyre obszidiánt fogok szerezni és mindig magamnál fogom tartani. Mondjuk lehetne ez csak egy belőle készült nyaklánc, amit az ásványbörzéken meg is tudnék szerezni és az talán kevésbé mutatna hülyén, mint mondjuk egy tőr vagy ilyesmi.
![fe43135a04afbd6a95eab3b468ba1cc8]()
Miután ezt a kérdést tisztáztam magamban beugrott, hogy talán ideje lenne a tanulásra fordítani az energiáimat. Esetleg. Valahogy.
- Hugom épp a konyhát mosta fel, ami igazán ritkaságszámba megy. A család ennyit hall a konyhából:
— Minden elismerésem az enyém.
2016.01.17.